Volt egyszer egy barátom, aki azt mondta, hogy az ugyanolyanok egymásnak azért szeretnek mesélni, mert számukra nem létezik a különbség, amely a jelentés előfeltétele.

(Most hagyok egy kis gondolkodási időt...)

A magyar nyelv sivár. Sivár és ötlettelen. Sok magyar szó van, de ez a sok szó egyszerűen használhatatlan. Mondok egy példát. Napok óta kómában vagyok egy Van Morrison-nótától, annyira szép. Az a címe, hogy Dweller on the Threshold. A dweller szó szerint "lakos"-t jelent, de a to dwell on sg kifejezés azt jelenti, "elidőz v.minél"; a threshold pedig "küszöb". (A threshold limit annyi mint: "határérték".) "I'm a dweller on the threshold / And I'm waiting at the door / And I'm standing at the darkness / I don't want to wait no more." No most: a négy sorban szereplő kifejezések - magyar szemmel (hú, ez olyan csurkás felütés volt) - valójában szinonimák. De hogyan hangzik már négyszer egymás után az, hogy nem bírok tovább várni, nem bírok tovább várni. Hogyan magyarázzam el ezt valakinek, aki nem beszél angolul? Szar ügy, mert ezt nem lehet érteni. Érezni viszont annál inkább. Ez egy olyan fíling, ami akkor sem ragadhat meg, ha kijártad a nyolc általánost. Ehhez több kell, édesapám. Ez amerikai fíling. Ja, lehet persze röhögni, de akkor még nem beszéltél amerikaival az ő nyelvén. Nem érezted, hogy sokkal inkább otthon vagy abban a beszélgetésben, mint a saját hazádban. Erre mondaná a kacorkirály főiskolán végzett díszmagyar, hogy van ám élet az EU-n kívül is. Én meg azt mondom: persze, hogy van, csak hát nem Európában.

Csak nagyon kevesen bánnak szépen a magyar nyelvvel. Ők többnyire írók, költők, és legkevésbvé dalszöveg-írók vagy publicisták. És aki szépen bánik a magyar nyelvvel, azt nem Wass Albertnek, hanem Nádas Péternek, Juhász Ferencnek vagy Orbán Ottónak hívják. Mert úgy ír akármit magyarul, ahogy Van Morrison, Neil Young, Gordon Lightfoot, Dylan dalszöveget angolul. Aki ismeri a közös nyelvet, az tud írni, aki nem ismeri, az csak írogat. Ideológiáról, magyar tájról meg hazaszeretetről. A hazaszeretet nem szeretet, ezért nyitották meg a határokat.

Elfogtunk egy levelet:

Szia ...!

Köszönöm a bizalmat! Amikor küldted a linket, még akkor elolvastam az összes bejegyzésedet a blog oldalon. Nagyon érdekesnek találom az írásaidat. Igazán jó ötlet, hogy leírod ezeket a gondolatokat! Egyrészt így nem 'vesznek el', továbbá mi is olvashatjuk őket! Nagy hatással voltak rám az ott olvasottak, tényleg jó, ha az ember nem rejti el az őszinte véleményét! Mikor ismételjük meg a biliárdozást? Vagy csak egy sörre beülhetnénk mondjuk a ...-be.
(A Kapuciner hiány enyhítésére hoztam pár szeletet ...-ről.  Akkor legalább azt odaadnám.)
Addig is minden jót kívánok!
...

A comrade legyen a következő példa. A comrade szó szerint "elvtárs"-at jelent. Csakhogy az angolban ez nem azt fejezi ki, hogy te is büdös komcsi, én is büdös komcsi, mert az angolban a comrade egyáltalán nem büdös. A comrade a barátnak egy magasabb fokozata, amikor a két fél nem csupán megérti egymást, hanem egyetért. Azonosak az elveik. Elv-társak. Van ennél jobb? Nincs. Nekem fülig ért a szám, mikor ezt olvastam, mert nekem szólt, és nagyon jól esett. Ez a levél szép. Egy ilyen levél, vagy egy jó beszélgetés az, ami kivált engem a hétköznapokból. Pontosabban bevezet a hétköznapokba, amit akkor képes vagyok elviselni. Szóval az ugyanolyanok egymásnak azért szeretnek mesélni, mert számukra nem létezik a különbség, amely a jelentés előfeltétele.