Nagyon figyelj arra, amit most mondok. Ez csak egy blog, ahol szó szót követ, úgy, ahogy kell; és azért, hogy aki olvas, örömében/fájdalmában mondja azt, hogy kurvajó. Hogy szívembőlszóltál.

Tudom ki(k) olvas(nak). Neki(k) nem jó. Néha bánt, hogy nem beszélhetek a saját nyelvemen. Valami féken tart, hogy kimondjam a valóságot, pedig nagyon szeretném. Ezért csak körülírom azt, és nem biztos, hogy megértenek. De ha a krumplilevesre azt mondanám, hogy krumplileves, a pinára pedig azt, hogy pina, akkor azt hinnék, bolond vagyok.

Egy buddhista ezt mesélte valakinek: "A mester sokáig, nagyon sokáig tartja a tanítvány fejét a víz alatt; a buborékok egyre ritkábbá válnak; az utolsó pillanatban a mester kirántja a tanítvány fejét, életre kelti: ha majd egyszer úgy kívánod az igazságot, mint az imént a levegőt, akkor majd megtudod, mi az."